Az érzés eddig bennem csak egyre-egyre érlelődött, nőtt és nőtt, és most kirobbant: elrontottam valamit, összeomlott a rendszer amit felállítottam az életemre? Igazából nem tudom a választ, de most ez nagyon sz*r érzés.

Felállítottam anno egy rendszert az életemre, minden mozzanatára. Kigondoltam hogy lesz nekem jobb, véghez vittem és tényleg jobb lett. Minden jött, felfutott egy pár hétre talán egy hónapra is az életem. És most itt van a hidegzuhany. Nem tudom miért, vagy mitől, de mintha richtig minden a rendszerem ellen szól. Minden egyes döntésemre, vagy lépésemre, feljön egy kisördög, a pofámba röhög és mehetek elgondolkodni magamon. Az összes dolog amit nem akarok hogy úgy jöjjön ki hogy rossz legyen, csakazért is azt a sávot választja az életem autópályáján ami előbb-utóbb belefut a korlátba. Gondolkozom, bíztatom magam, gyűjtöm az energiát, néha napján meditálok, igyexem hogy minden a legjobban fusson, és DETTO mindezek ellenére, anélkül hogy a rosszra gondolnék kisiklok, megcsúszok, elpattannak a húrok... nem is tudok több metaforát.

Megcsúszol a jégen, és csatt haver az arcod koppan a széken.

Mondja AZA egy albumon. Nem hittem el, de tényleg. Az összes öröm ami származik jelenleg az életemből, az hogy miket nézek, miket játszok, ilyen hülye materiális, teljesen átlagos örömök, semmi fejlődés, vagy lelki megújulás, esetleg valami pszichológiai felfedezés. Mindig belefutok minden szarba... Annyira le voltam kötve eddig - amíg el nem jött az őszi szünet -, hogy bár szombaton kezdődött a szünet, mára tudtam munkában utolérni magam, és tanulni is próbáltam, de minek... most kéne megpihenjek, de tudom a folytatás se lesz jobb, még több elfoglaltság, és egyre csak jön mindenkinek a kérése, a követelése, de rohadtul elegem van, hogy magamra nem jut időm. 3 hete nem mozgok semmit, mint mondtam lelkiekben lennt vagyok, hát mi történik???

Annak ellenére, hogy volt egy jó módszerem ami bevált, most minden az ellenkezőjére fordult. Remélem, még időben rájövök, hogy miért...