Már átnéztük a szerelem negatív típusait, aminek nagyjából szerves részét képezi az emberi gondolkodásmód által alkalmazott "beleerőltetés", de most ahelyett hogy további statikus dolgokat írok le, lássuk hát, hogy mi lehet ennek hátterében a véleményem szerint...

Az emberi kapcsolatok mindig is szépek voltak. Az emberek alapvetően vágynak a szép dolgokra, akárcsak a technikában (!), az életben, a mindennapokban, mindig. S ugyebár az egyedüllét amúgy is monoton, így a pubertárskori "lázadó" ellenállás, minden korosztály számára sokkal tetszetősebb (szebb) a monotonitás ezen terén, hisz a bonyolult gondolatok helyett írjuk le egyszerűen: Ki a fene szeret egyedül lenni?
Ugyebár az előbbi állítás sorozatban látunk egy körforgást, hisz ez a folyamat ismétlődik. Kitörés - belenyugvás - kitörés - belenyugvás, akár csak egy végtelen ciklus nemigaz? Mint mondtam, a belenyugvás része nem a legjobb senki számára - bár vannak pillanatok/élethelyzetek, amikor alapvetően igen -, de hosszú távon biztos nem. Igy a körforgás egyik részét kívánjuk ugyebár állandóan. S akárhogy is gondolkodunk a körforgáson, meg az egyensúlyokon, arra jutunk, hogy az ember hogy-hogy nem, nem csak az élete 50%-ban kívánja, hogy legyen együtt valakivel, hanem bizony nagyobban. Ez látszólag megbontja ebben a tulajdonságában az emberi élet ezen részének egyensúlyát, márha feltételezzük, hogy egyensúlynak kell fennt állnia. S most feltételezzük, hisz én ilyen irányban feltételezem az élet értelmét, az egyensúlynak fennt kell állnia.

Nos, ha az emberek életük 80%ban igényelik egy párkapcsolat kialakulását, akkor - ezen naiv feltételezés végigfuttatásakor láthatjuk -, hogy a fenntmaradó 30%, az kérdéses kapcsolat.

1. Nagyjából ennek a 30%nak a háromnegyede az a sóvárgás egy kapcsolat után, s utána beletörődés abba, hogy mégsem lehet az adott személlyel kapcsolatunk. --> Kvázi nincs fizikai kontaktus
2. Amikor van, akkor pedig az előző részben említett lehetőségek sorakoznak fel, azaz azt várjuk el, h. szeressen valaki, vagy azt hisszük, hogy mi vagyunk szerelmesek, vagy mind a kettőt egyszerre, és a végén az egésznek egy jó nagy orrabukás következik.

Hogy mi maradt a fennmaradó 50%ra? Szerelem! De mikor fizetjük vissza ezt az 50%ot? És tulajdonképpen, hogy nyilvánul meg a szerelem?
Ezen kérdésekről a gondolataimat láthatjátok, a 3. részben!