Az ember mindig megérzi ha személyiség fejlődésen megy keresztül, vagy legalábbis jobban látja az élet összefüggéseit. Én megint szintet léptem, és felismertem, hogy mennyire értelmes is tud lenni egy-két jó óra, és mi mozgatja az embereket.
Volt két órám az elmúlt napokban (ezekről részletesen majd később), ami egyrészt igazolta azt, hogy a mostani rendszer nagyon rossz, másrészt megint rá-/visszaébresztett abba a tudatba, amit még anno a Mennyei Prófécia olvasásánál sajátítottam el. A baj csak az, hogy én is sajnos halandó vagyok, és nem tudok mindig azok szerint az eszmék szerint cselekedni, amit már egyszer jól kitaláltam. Ez ugyanolyan mint a történelem, ismétli önmagát. Miért? Mert elefeledünk sajnos nem csak rossz gondolatokat, hanem jókat is. Számít, hogy milyen lelkiállapotban vagyunk, kimerülten/fáradtan állunk-e a világhoz, elhalmoz valami ami jobban elfoglal, vagy ilyenek. Na de lényeg, hogy most egy kicsit visszazökkentem, és lepődtem is. (Azt hiszem azért is írom ezt a blogot, hogy majd visszaolvasva, mindig tudjam emlékeztetni magamat a kigondolt dolgokról).
Akkor zökkenjünk is bele. Min lepődtem meg? Leálltam egyszerűen beszélgetni egy osztálytársammal, amúgy "komolyan", hogy mik az életcéljai, hogy mit gondol magáról, hogy mik a véleményei, mik az elhatározásai, és végülis oda lyukadtam ki, hogy vissza tudtam önteni egy nagy részét az osztálytársamra, azt ami valójában ő. Hihhetetlen hogy milyen egyszerű és lényegtelennek tűnő dolgokból ismerjük meg más tulajdonságait, és ez számomra nagyszerű volt, hogy gyakorlatilag meg tudtam ismerni az embert, illetve inkább el tudtam mondani hogy nagyjából mik az ő fő gondolatai a világról. S borzasztó jó, amikor az ember azt kapja vissza: "Valóban, ez igaz.. tényleg így van", és belegondoltam hogy majd az info egyetem után (ami után felvettek), elvégezhetnék valami pszichológusit, mert nagyon-nagyon érdekel. Még egy csomót kell olvassak, de ezen felbuzdultam. Már önmagából a mennyei próféciából is nagyon sok tanulható, igaz, mesés a vége, de nem az számít. Hanem próbál általános kategóriákat adni az emberkapcsolatokra, illetve hogy hogy viszonyul - ki - és milyen reakció hatására a világhoz. Számít a neveltetés, az élete fordulópontjai, hogy hogy foglalkoztak vele a szülei, és nagyon-nagyon sok minden. De ez már kevés információból is kiszűrhető és öröm.
Ahogy azt már sokan megmondták, a kommunikáció egy szakadék a társadalmi csoportok/rétegek közt, de még az egy rétegbe tartozó emberek közt is sűrűn. Nem tudom nem kicsit leírni mégis az egyik órát, amit ígértem fentebb, amikor is a megnyílásról beszélgettünk. Baromi fontos, hogy annyi embert ismerj meg, ahányat csak tudsz, az előítéletek NAGYON NAGYOKAT hibáznak, és csupán ránézéssel szinte senkiről nem tudjuk megmondani hogy most milyen is. S ez is beigazolódott (bár ezt eddig is tudtam), mostanában az életemben. Nem szabad elhanyagolni a beszélgetés helyzetét, mert egyszerűen így ismerhetjük meg a másikat valójában. De hát nem csak ismerkedésnél fontos ezt, mint hibásan megadtam a címben. Akár családok közt is, akár nagyobb csoportok közt is (bármilyen intervallumon gondolkodunk), nagyon fontos a kommunikáció. Emlegettem a megnyílást is. Ha bezárkózott vagy, és nem úgy viselkedsz, annak megfelelően, hogy te bárkit képes vagy megismerni bármelyik percben, akkor lehet hogy számos lehetőségről maradsz le, s nagyon sok dologból maradsz ki.
Ki kell nyitni a világnézetet és pozitívan (tisztelettel) megelőlegezve engedni be mindenkit.
Amint mondtam, ez szépen hangzik, csak pont itt jön az emberi tényező. Lehet, hogy erre most nagyon rá vagyok spilázva és csinálom pár hétig, pár hónapig, de lesz biztosan olyan nap amikor úgy kelek, hogy: "mindenki menjen a fenébe..." mert az ember halandó. Sajnos ha mindig mindennap át tudnám venni azt, hogy hogyan is kéne működnöm az életben, és nem kéne ezer dolog felé figyelni, akkor nem gyorsult volna fel ennyire a világ (és jobban oda is tudnánk figyelni az étkezésünkre is pl, tehát számos hátránya van a felgyorsulásnak), nem tartana itt az oktatás ahol, és lehet, hogy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb emberek lennének magyarországon. Persz ez egy nagy általánosítás halmaz, mert szinte biztos vagyok benne hogy a világban találunk olyan közöséget, aki ennek megfelelően él. Gondoljunk csak a Lámákra, és egyéb emberekere. Ők pont azért bölcsek, pont azért tudják feltárni maguk előtt a világot és pont azért tűnnek annyira felsőbb rendűeknek, mert a mindennapi imádkozással és meditálással folyamatosan tudatosítják magukban, hogy hogy is kéne eljárni, és nekik mivel kell foglalkozni. Ez szerintem marha jó, s remélem még sokáig nem felejtem el, és beépülnek ezen gondolataim. Próbáljátok ki, álljatok így a világhoz és ha nem jó... akkor visszafizetem a különbözetet :D
Valószínűleg a közeljövőben várható egy átfogóbb "Szabadítsuk fel elménk" cikksorozat :)
