A monotonitás mindenhol ott van, ahol mi. Lélegzik, él, tágul, összeszűkül, ráfókuszál az életterünkre. Hogy miért? Mert egoisták vagyunk! Hisz, ha belegondolunk a monotonitás, és paradoxonja nélkülünk is ott lenne. De akkor, hogy működik ez?

Fürdés közben merítettem ezeket a gondolatokat az élet vizéből, hogy miért? Mert előző commentelőm - üdv. ezúton is! - azt mondta; "no smoking, semmi pia". S ebbe én bele is gondoltam, hogy milyen is ez? Monoton nem? Ha az ember, sohasem próbálja ki a cigit, és sohasem alkoholizál, akkor sosem látja a világot a feje tetején, ill. ha nem látja a világot a feje tetején, hogy tudja eldönteni, hogy egyáltalán szüksége van-e a világra normálisan?

Azért különös a monotonitás, mert csak nagyon keskeny repedés választja el azt, az egyensúlytól. Hisz a világnak alapvetően van egy egyensúlya, mely mindenre érvényes. Ha nincs monotonitás, kvázi egyfajta egyensúly eltolodás, honnan tudjuk, hogy milyen az amikor egyensúly van? Ha mindig görcsösen kötődünk egy elképzeléshez, honnan tudjuk, hogy milyen lenne annak az elképzelésnek a meglátása, ha például, egy másik szemszögből néznénk? Épp ez a gond, hogy nem tudjuk, mert nem gondolunk ebbe bele! Mert az ember ilyen, és itt eljutottunk az első bekezdéshez: egoista. Alapvetően. Még az is, aki nem azt mondja, és még a szerény emberek is. Hogy miért? Hadd mutassak be egy alapvető példát az elméletemen keresztül;

zolika új triciklit kap. Ha zolika tudja előre, hogy kapni fog egy új triciklit, valószínűleg vágyni fog rá, nem? Ha vágyik rá, előbb múlik el a dolog varázsa, akkortól számítva, ahogy megkapja, na de miért? A monotonitás miatt. Ha zolika egy évre előre tudja, hogy egy év múlva új triciklit kap, mindent megnéz előre. Az árát, a színét, talán - ha egy picit őrültebb - még a szagát is megjegyzi. És egy évre erre, mikor már el sem hiszi, hogy megkapja, mégis ott van. Hűű de jó. Zolika két hétig nézegeti, fogdossa, hajtja. Az első napokban még 3x kimegy a garázsba megnézni, hogy tényleg ott van és tényleg az övé-e. A második héten még mindig tart a varázs, mennyire jó is az a tricikli. A harmadik héten, már 'betörik' az új fíling, és zolika megszokottnak, ám még mindig jónak tartja a triciklit. A negyediken, hát igen... új tricikli jelent meg a piacon. Az ötödiken, már a havernak új van, és az övé mi? Hát csak egy közönséges darab, még talán azt is rámondja, hogy: "szar". Nem zolika kitartásával, és nem is gondolkodásával van a baj. Az a baj, hogy ember.

Mert ilyenek az emberek. Vegyük, hogy zolika nem tudja, hogy új triciklit kap. A folyamat hasonlóan fog kinézni, ámde sokkal több hétig is eltarthat a "varázs", egy hosszabb időintervallumot fogunk kapni, de az állapot legvégén, megint eljutunk addig, hogy az már "szar" lesz. De nyilvánvalóan, ez egy kitartóbb megoldás.

S miért van mindez? Nem, a válasz nem a megszokott: mert egoisták vagyunk. Illetve részben, de inkább a monotonitás az, ami meghatározza azt, hogy meddig lesz a kijelölt új tárgynak egy varázsa. Mert amikor újonnan kapjuk meg, pont azt szeretjük, hogy életünk kis részében a monotonitás megbukott, valami új jött be. De maga az újdonság is monoton. Nem szeretjük állandóan teljesen újnak és csili-vilinek látni a saját dolgainkat, mert monoton, ha minden nap minden új. Vegyük a laptopom. Ha minden nap ugyanezt a modellt megkapnám, minden nap újnak és gyárinak nézne ki a laptopom. És most vonatkoztassunk el a mindennapi dolgoktól, h. újra kéne telepíteni, mert mondjuk olyan állapotban kapnám adatokkal, amilyenben tegnap otthagytam. Elárulnám milyen lenne: "szar". Mert monoton! Pont azért, mert megvan a varázsa a tárgynak amíg új, aztán elkezdjük használni, vigyázunk rá, persze... de egy idő múlva azon kapjuk magunkat, hogy nem is vigyázunk annyira rá, pedig amikor meg akartuk kapni, még nagyon óvatosak voltunk vele. Miért?? Mert kilépünk az "újszerűség" monotonitásából, és egy egyedibb, vagy éppen saját dolgot akarunk. Igen, a tudat alattink azt akarja, hogy karcos legyen az a laptop, nézzen ki úgy, mintha használtuk volna. És ekkor jön a döntőpont. Megvan a használt állapot is már egy ideje. Újat veszünk, mégha nincs is rá szükség, hogy miért? Mert? Na? Igen, monoton.

Azt értsük meg, hogy a monotonitás nem egy nagy általánosítható valami. Nem egy nagy folyamat. Nem egy kisfolyamat. Ez folyamatok összessége, szubfolyamatok generálják a nagy folyamatokat és így tovább. A monotonitás annyira vizuálisan megjeleníthető, akár egy végtelenített folyamatábra.

Szerintem ennyit az első részéről a dolgoknak, talán még lesz folytatás, de tudjátok mit? Most erről a témáról meguntam írni. Miért? Mert monoton... meg a lábam is fázik :-)